Early Days

http://youtu.be/QvBVIA_ZaNg



Fogadjátok szeretettel: Paul új videóját!

http://youtu.be/VpxdtWJAfSY

Paul Appreciate c. videója!  Állati jó!

Remélem hamar meggyógyulsz Paul!


http://youtu.be/tVjkyxPvi5k
Ez pedig Paul a Legyen ön is milliomosban 2004-ben! ANGOL

http://youtu.be/vrL-bYpY9Cc

A Rain c dal promoja 

http://youtu.be/0xLfBJlUP6E

Jöjjön egy kis összeállítás nem feltétlenül időrendben!
Szerintem mindenki megtalálja majd a neki tetsző dalt! Vagy mindegyik az?
Várom hozzászólásaitokat, kinek melyik a kedvenc?

01. Roll Over Beethoven 00:00
02. And I Love Her 04:33
03. Eleanor Rigby 07:12
04. With A Little Help From My Friends 09:55
05. Yesterday 13:47
06. Help! 16:05
07. Ticket To Ride 18:31
08. All My Loving 21:10
09. All You Need Is Love 23:16
10. Please Please Me 27:17
11. Nowhere Man 29:47
12. All Together Now 31:55
13. Penny Lane 33:42
14. Say Say Say (McCartney & M. Jackson) 36:41
15. Instant Karma (John Lennon) 41:37

Ami Paul tavalyi deluxe európai albumán nem szerepel!

http://www.youtube.com/watch?v=bDFp37sZRKo&feature=share&list=RDmc4KqEFkzTI&index=16

Nagyon jó szám, kicsit  visszanyúlik a 70-es évek stílusához. Címe Struggle

Paul és Linda esküvője 1969 03 12

http://youtu.be/TbZGD_-Xq6U

Paul és Linda Eastman esküvője

Ez a házasság a mennyben kötetett és csaknem 30 évig tartott.


Linda Louise McCartney, Lady McCartney, (1941. szeptember 24. – 1998. április 17.) amerikai fényképész, zenész és állat jogi aktivista. Született Eastman, azelőtt See.
1969-ben hozzáment Sir Paul McCartney-hoz. Linda előző, Mel See-vel kötött házasságából született gyermeke, Heather Louise, őt Paul örökbefogadta. Közös gyermekeik: Mary Anna, Stella Nina és James Louis. 1997-ben Pault lovaggá ütötték, innentől fogva Linda megszólítása Lady lett. Több vegetáriánus szakácskönyvet írt, üzleti vállalkozó lett (kezdeményezés: Linda McCartney Foods vállalat)

Tartalomjegyzék

• 1 Életrajza
  • 1.1 Korai évek
  • 1.2 Felnőtté válás
  • 1.3 Visszatérés New Yorkba
  • 1.4 Paul McCartney
  • 1.5 Zene
  • 1.6 Gyermekek
• 2 Források

Életrajza

Korai évek

Apja: Lee Eastman. Anyja: Louise Sara Lindner Eastman. Linda Eastman jómódú New York-i családban nevelkedett. Ideje nagy részét Scarsdale-ben töltötte, és ha vásárlásra támadt kedve édesanyja társaságában Manhattan felé vette az irányt. Minthogy édesapjuk, Lee Eastman a show-bizniszben tevékenykedett ügyvédként, a két gyermek, Linda és John számára megszokott dolog volt, hogy a családi asztalnál Hoagy Charmichaelle, Tommy Dorseyval vagy Hopalong Cassidyvel találkozzanak. Lee szobájának falait Franz Kline, Willem de Kooning, Robert Rauchenberg, Richard Lindner és más olyan művészek képei díszítették, akiket ügyvédként képviselt. Lindát azonban teljesen hidegen hagyták a család ambíciói, inkább az állatokkal iránt érdeklődött, velük foglalkozott szívesebben. Természeténél fogva intuitív személyiség volt, a spontán megoldások híve, álmodozó típus. Sokkal inkább fotográfusnak s nem entellektüelnek vagy üzletembernek született.
Nagyon kötődött édesanyjához, Louise-hoz, a független, gazdag asszonyhoz, aki a Lindner nagyáruház bevételeiből jelentős jövedelemmel rendelkezett. Mikor Linda betöltötte a 18. életévét Louise egy repülőgép-szerencsétlenség során életét vesztette. Az édesanyja viszonylag korai elvesztése is kapcsolódási pontot jelentett közte és Paul között.

Felnőtté válás

Linda Tucsonba költözött művészetet és történelmet tanulni. Linda felsőfokú tanulmányai a University of Arizonán eltöltött rövid időre korlátozódtak. Nem számított kiemelkedő tehetségnek, és ő maga sem nagyon élvezte az egyetemi éveket. Élete bizonytalan szakaszát élte, gyászolta az édesanyját, miközben próbálta megtalálni helyét a világban.
Hozzáment Mel See-hez, az ifjú geológus hallagatóhoz, tőle született lánya, Heather. A házasság tévedésnek bizonyult, ezt belátva hamarosan el is váltak útjaik.
Linda: "Aztán felnőttem. A házasság kötelékétől megszabadulva új, szabad élet kezdődött számomra."
Ezt követően megismerkedett Hazel Archellel, aki megtanította neki a fotográfia alapjait. Vele élete végéig tartották a barátságot. Hazel Dorothea Lange, Walker Evans és Ansel Adams képeket mutatott neki és ezt tanácsolta: "Kérj kölcsön egy fényképezőgépet, szerezz be egy tekercs filmet, és készíts minél több fotót."
Linda: "A fotózás hatására teljesen más ember lett belőlem, mert végre olyan elfoglaltságot találtam magamnak, amelyet imádtam, és teljesen kitöltötte az életemet. Fogtam a fényképezőgépet és mentem, amerre a lábam vitt. Szerintem Diane Arbus érezhette hasonlóan szabadnak magát, mikor nekivágott a nagyvilágnak, és jártában. keltében mellesleg fotókat is készített. Pontosan ilyesmit éreztem én is."
A The Royal Academy of Dramatic - ben éppen Shakespeare drámákat adtak. Linda elkísérte egy riporter barátját, aki a helyi újságnak tudósított az eseményről. Az egyik színész megkérte Lindát, hogy készítsen néhány reklámfotót, és fotóit a Spotlight, a nagy-britanniai színészkatalógus le is közölte.

Visszatérés New Yorkba

Lindában vágyak ébredtek szülővárosa dinamizmusa és stimuláló energiája iránt. 1965-ben összepakolt, és gyerekestül, mindenestül hazaköltözött a szülői házba. Azonban apja nem sokkal hazatérése után újranősült, és rövid úton Linda tudomására hozta, hogy nem ártana munkába állnia, és saját lakást keresnie. Megfelelő lakást, akkoriban is nehezen lehetett találni, de végül talált egyet mindössze három saroknyira a Central parktól. Ez után jöhetett a munkakeresés. A Town and Country-nál talált végül portásállást heti nettó 65 dollárért. A Town and Countrynál dolgozott az ország legmenőbb fotósainak zöme, így Linda mindegyikükkel megismerkedhetett. Recepciósként a levélbontás is a feladatai közé tartozott
Miután a Town and Country a címlapján jelentette meg a Rolling Stonest, a stáb automatikusan hivatalos volt az Aftermath sajtóbemutatójára. A rendezvényre szóló sajtóbelépőt azonnal a fiókja mélyére süllyesztette. 14 New Yorki hotel zárkózott el a Stones fogadásától, így azt egy jachton tartották. Mivel ez a hely kisebb volt a tervezettnél, úgy döntöttek fotósokat nem engednek fel. A Stonok mégis rávették a sajtófőnököt, hogy engedjék fel Lindát. Miután ő volt az egyetlen fotós a fedélzeten, övé volt a pálya. Minden újságíró nála állt sorban a fotósorozatokért. Később kapcsolatai révén kevés vetélytársa akadt ezen a területen. Hamarosan felmondta állását, mert a fotózásból elég jól meg tudott élni.
A Creamről a Linda által készített fotót a Rolling Stone magazin az első számában jelentette meg. Simon and Garfunkelt a stúdióban fényképezte le, a The Mamas and the Papast a szállodájukban, Jackson Browne-t pedig a Staten Islandre tartó komphajó. A Blue Cheer nevű heavy metal bandával végigturnézta közép-nyugatot. A fényképek értékét növelte, hogy akkor készültek, amikor a sztáok még a karrierjük elején jártak. Jim Morrison portréja például akkor készült, amikor az első albumok, a The Doors még meg sem jelent. Zappa még Greenwich Village-ben lakott, mikor Linda lencsevégre kapta őket.

Yesterday

http://youtu.be/XNnaxGFO18o

1. A Yesterday az egyik kedvencem ,és tetszik benne az is, hogy Paul megálmodta a dallamot . Az eredeti címe viszont egy jó kis ébredés utáni reggelire utal/ Scrambeld eggs/
2.  Tojásrántotta

 

Picasso's Last Words /Drink to me/

http://youtu.be/PC5X8Z2gcuE

Íme egy nagyon jó kis összeállítás Paul képeiből!!!!!!!!
 A zene  pedig király!!

Beatles rajzfilm sorozat egyik része

http://youtu.be/jv2QnMNUE3Q

Ilyen is volt, bár tudomásom szerint Magyarországon nem került adásba. Jó szórakozást!

5 dallal a Bilboard listán! 1964 március 7.

The Beatles were an almost unbelievable phenomenon in early 1964.

This week 50 years ago, the Fab Four had FIVE songs on the U.S. Billboard Top 100: "From Me To You," "Please Please Me," "She Loves You," "I Saw Her Standing There," and "I Want To Hold Your Hand."

Later that year, the group dominated the very top of the charts. In early April, Beatles songs occupied the top 5 slots in the Billboard Top 100, with 12 songs appearing overall.

This One 1989

Zseniális videó!! Főleg mert akkoriban újnak számítottak a képi megoldások /szerintem/.http://youtu.be/9pb-8bdhogs

Személy szerint nagyon szeretem, mert rávilágít arra a tényre a dal, hogy éljünk a jelenben!
A legtöbb ember ezzel szemben a múltban vagy a jövőben éli az életét a jelent pedig nem tudjuk értékelni.

James Paul Mccartney

James Paul McCartney a Liverpool északi részén található Walton kórházban született, ahol anyja, Mary Mohin McCartney nővérként dolgozott; egy évvel később testvére, Michael McCartney (szintén zenész, művészneve Mike McGear) ugyanitt született. Őt és öccsét római katolikusnak keresztelték, de nem nevelték vallásosan; szülei eltérő vallásúak voltak. Apja, Jim McCartney egy tánczenekar vezetője és autodidakta zongorista volt, aki már gyerekkorában támogatni kezdte Pault, hogy zenész legyen. Egy trombitát adott Paulnak, de fia később abbahagyta a trombitálást, mert a száján egy heg képződött, és különben sem tudott énekelni zenélés közben. Amikor a skiffle népszerűvé vált, Jim egy gitárt vett Paulnak, Mike-nak pedig egy bendzsót (Paul még trombitált, de sosem lett profi).
1956. október 31-én édesanyja mellrákban meghalt. Ez egy életre szóló hatást gyakorolt művészetére és egy különleges kötést hozott létre John Lennonnal való barátságában, akinek 1958. július 15-én halt meg az édesanyja. Mindketten a zenében találtak vigaszt.
Paul McCartney azt állítja, hogy apai és anyai ágon ír származású. Dédapja, James McCartney Írországban született (néhány ember szerint nagyapja, James McCartney II is). Anyai nagyapja, Owen Mohin 1880-ban, Ulster Monaghan megyéjének Tullynamalrow nevű városában született, és anyai nagyanyja, Mary Theresa Danher egy ír felmenőkkel rendelkező glasgow-i asszony volt. Ezek szerint Paul McCartney öt nyolcad részben ír származású.

A Beatlesben játszott szerepe

Paul a '60-as évek közepén

McCartney először mint a Beatles basszusgitárosa, billentyűse, gitárosa, énekese és dalszerzője vált ismertté. Lennonnal 1957. július 6-án találkozott egy templomi rendezvényen, ahol Lennon The Quarrymen nevű zenekarával lépett fel. Hamar a zenekar gitárosa lett. Nem sokkal később csatlakozott iskolatársa, George Harrison harmadik gitárosnak, valamint Stuart Sutcliffe basszusgitárosnak és Pete Best dobosnak. 1960-ban Sutcliffe Beatlesnek nevezte át a zenekart. Ő Lennon legjobb barátja volt, és csak hosszas győzködés után vállalta el a basszusgitáros szerepét. 1960 novemberében azonban elhagyta a zenekart, és Hamburgban élt 1962-ben bekövetkezett haláláig; így McCartney lett a basszusgitáros.
Szoros munkakapcsolatot alakított ki Lennonnal és együttműködtek a dalok írásakor, annak ellenére, hogy nagyon ritkán írtak egyenrangú partnerekként dalokat. Valójában csak 27 számról mondható el, hogy tényleg ketten szerezték. Ilyenkor általában egyikük megírta a dal nagy részét és a másik befejezte, beledolgozta egy másik dalba vagy hasznos változtatásokat javasolt. Egy korai egyezség alapján, ha bármelyikük írt egy dalt, annak szerzőjeként Lennon-McCartney szerepel. Ezt Lennon találta ki, mert szerette a Leiber-Stoller szerzőpáros dalait. A Beatles első kislemezének, a "Love Me Do"-nak szerzőjeként még McCartney-Lennon szerepel.
McCartney egyik legjobb dala a sokszor feldolgozott "Yesterday". Azt állítja, hogy a dallam álmában jutott eszébe, és abban sem volt biztos, hogy tudat alatt nem lopta-e valahonnan. Az eredeti cím "Scrambled Eggs" (Rántotta) volt, a szövege: „Scrambled eggs / Oh my baby, how I love your legs”.
A Beatles első éveiben gyorsan fejlődött zenészként, énekesként és dalszerzőként is. Nagy hatással volt rá Buddy Holly és Little Richard; különösen nagy hatást gyakorolt rá Richard magas „wooo”-ja, például a "From Me To You" vagy a "Kansas City/Hey, Hey, Hey, Hey" című dalokban.

James Paul Mccartney

Sir James Paul McCartney MBE (Liverpool, Nagy-Britannia, 1942. június 18.) brit zenész, zeneszerző és producer; elsősorban mint a Beatles egykori tagja ismert.
Elismerten a 20. század egyik zenei ikonja. Az USA-ban huszonkilenc listavezető kislemezével ő tartja a rekordot; ebből húszat a Beatles, a maradék kilencet a Wings tagjaként, valamint szólókarrierje során adott ki. Karrierje során több mint 50 Top 10-es slágert írt, vagy volt bennük társszerző; többen, mint bárki más. Nagy hatású basszusgitáros, elismert gitáros, zongorista és dobos.
McCartney és John Lennon volt a Beatles két fő dalszerzője és az ebben az időszakban írt dalait, mint a Hey Jude (1968), az Eleanor Rigby (1966), a Yesterday (1965) vagy a Let It Be (1970) rendszerint a könnyűzene történetének legjobbjai közé sorolják. Ő írta a Helter Skelter (1968) című dalt is, melyet sokan az első heavy metal-dalnak tartanak.
A Beatles 1970-es feloszlása után is sikeres művész maradt. Az 1970-es években Wings nevű zenekarával, majd később szólókarrierje során Nagy-Britanniában és az USA-ban 30 Top-10-es kislemeze jelent meg, többek között a Maybe I'm Amazed (1970), a Live and Let Die (1973), a Band on the Run (1973), a Silly Love Songs (1976), a Pipes of Peace (1983) és a Stevie Wonderrel közösen előadott Ebony and Ivory (1982).
Sokszor vetik a szemére – leginkább a brit sajtó – hogy régimódi. Ennek ellenére még ma is rengetegen kedvelik, 36 éves szólókarrierje során ott volt a slágerlistákon és beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A zenélés mellett gyakran fest (bár eddig még nem rendezett kiállítást), támogatja az állatvédő szervezeteket, a taposóaknák felszedésére irányuló kezdeményezéseket és lelkes híve a vegetarianizmusnak.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=X90d_mpPnEc
Egy amerikai tinilány dala Paulhoz!

És a Help!c filmből egy betétdal
 http://youtu.be/jz7IjXu0DfQ

Visszatekintő 1964 02 11 re

Nézzük mi történt ötven éve a mai napon

http://youtu.be/eM6FOsmOsFA

Meghatározó zenei élmények

A mai napig emlékszem, hogy mikor hallottam, Beatles számot Paul előadásában/de persze még nem tudtam, honnan ered ez a csodálatos zene/ 1990- ben 13 évesen a rádióban hallottam először és teljesen magával ragadott, felpezsdített ,és felrázott az I saw her standing there ritmusa. Paul előadásmódja és valami önfeledt érzés kerített hatalmába.

Azonnal elkezdtem felkutatni minden lehetséges információt, képeket, könyveket kazettákat, filmeket, persze, ez több évig is eltartott, mire létrehoztam egy kisebbfajta gyűjteményt. Nagyobb részt a szüleim segítségével még akkor. vadásztam a  tv-ben a velük kapcsolatos műsorokat és a zenét mindenekelőtt.

A Beatles a Carnegie Hall-ban.

Ötven éves a Beatles

Azt hiszem nemcsak én, de minden Beatles rajongó izgatottan várta az elmúlt és az idei évet is amikor ez a nagyszerű együttes az örök és halhatatlan Beatles / ünnepli 50. születésnapját- Mondhatni folyamatosan.

De nézzük ennek a páratlan pályafutásnak az állomásait.

John Lennon 1956 nyarán alakította a The Quarrymen nevű skiffle zenekart. 1957. július 6-án egy rendezvényen léptek fel és ekkor találkozott Paul McCartneyval, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, amely különböző neveken játszott. 1960-ban Hamburgba utaztak, ahol megállapodtak a The Beatles név mellett. Stuart Sutcliffe ekkoriban, 1960–61-ben szintén velük játszott, és hatással volt megjelenésükre, stílusukra. Menedzserként időnként Allan Williams vagy Sam Leach dolgozott velük, amíg 1962-ben Brian Epstein véglegesen át nem vette ezt a szerepet. Segítségével szerződtek az EMI lemezkiadó Parlophone csoportjához. Az ekkor már két éve velük játszó, Pete Best nevű dobosukat kénytelenek voltak elküldeni, mert a Parlophone zenei producere, George Martin nem volt elégedett a teljesítményével, helyette Ringo Starr került a zenekarba.
A „Beatlemánia” Nagy-Britanniában kezdődött 1963. október 13-án: ekkor adtak televízió közvetítette koncertet a londoni Palladiumban. Hamarosan átterjedt az Egyesült Államokra, az Ed Sullivan Showban való fellépések hatására. A popzenekar világméretű szenzáció lett, óriási rajongótáborral és dühödt támadásokkal a kulturális kritika és elismert előadók, mint Frank Sinatra részéről a zenéjüket (amelyet faragatlannak és zeneietlennek minősítettek) vagy megjelenésüket (botrányosan hosszú hajukat) illetően.
1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján az öt vezető helyet foglalták el; ezt a teljesítményt azóta sem sikerült senkinek sem megismételni.

A Beatles a JFK Repülőtéren, New Yorkban, 1964. február 7-én

1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire; a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart. Szerintük ez nem is nekik járna, hanem menedzserüknek, miszerint MBE=Mr.Brian Epstein. Lennon és Harrison ebben az évben kezdtek kísérletezni az LSD-vel, McCartney 1966-ban követte őket. S később a Lucy in the Sky with Diamonds c. számukat be is tiltatták, mert úgy találták, hogy a dal kábítószerre buzdítja a fiatalokat.
Lennon egy óriási botrányt kiváltó interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és hogy a „Beatles népszerűbb, mint Jézus” Később, a heves bírálatokat követően egy sajtótájékoztatón bocsánatot kért, mert a Beatles dalait tiltólistára tették az amerikai rádiók, a déli államokban nyilvánosan égették el lemezeiket és olyan radikális csoportoktól kaptak fenyegetéseket, mint a Ku-Klux-Klan.
Utolsó hivatalos koncertjüket San Franciscóban adták 1966. augusztus 29-én; ezek után a lemezekre koncentráltak. Kompozícióik és zenei kísérleteik megnövelték művészi elismertségüket, miközben megőrizték óriási népszerűségüket. Pénzügyi helyzetük azonban rosszabbodni kezdett menedzserük, Brian Epstein 1967-es halála után, és a zenekar kezdett szétesni. Utolsónak minősíthető koncertjük egy, az Apple stúdió tetején történő élő fellépés 1969 januárjában, amelynek a felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg. 1969-ben vették fel utolsó valóban közös albumukat, az Abbey Roadot (bár 1970-ben több, korábban felvett számot dolgoztak át és jelentettek meg a Let It Be lemezen) 1970-ben hivatalosan is feloszlottak és Lennon 1980-as halálával az újraegyesülés minden reménye elveszett. Ettől függetlenül történt egy „virtuális” egyesülés, mert 1995-ben két, eredetileg Lennon-felvételt, a „Free as a Bird”-öt és a „Real Love”-ot a Beatles egykori tagjai átdolgoztak, és megjelentették az egyéb, kiadatlan anyagokat tartalmazó albumukon és a kapcsolódó dokumentumfilmen, a „The Beatles Anthology” projekt keretében.